• városok
  • nevezetességek
  • szállások
  • események
  • szolgáltatások

MONTENEGRÓL ÁLTALÁNOSAN



Montenegró, a fekete hegyek országa - Európa aprócska ékszerdoboza.

"Maga a név is valami meséset, borzongatót, izgalmasat sejtet. Ősiséget, titkot, misztikát. S valóban, Montenegró leginkább egy vaskos, antik kódexhez hasonlítható, melynek fedeléről az évszázados porréteget lesöpörve a kíváncsiskodó szépen díszített oldalakra, furcsa történetekre bukkan, mindegyikük sajátos látványt, élményt, kalandot ígér. Hogy mi szükséges átböngészéséhez? Kíváncsiság, kitartás, kalandvágy, és legalább egy hét szabadság..."

Forrás: CSÍK Mónika, Magyar Szó napilap, 2007.08.16. 

Egyedülálló sokszínűség parányi területen.

Végtelen tenger és meredek hegycsúcsok, perzselő nap és örök hó, olajfák és ritka hegyi növények, ringatózó tengeri öblök és vadvizű kanyonok. Leírhatatlan harmónia aprócska területen: leander, tengeri só illat, mimózavirág, füge, ringatózó halászbárkák, fehér köves óvárosok, végtelen tenger pár kilométerre pedig magashegyi fenyők, hegyi fakunyhók, szakadékok és föléjük emelkedő hegyi kolostorok, házi kenyér, szőlő és vörösbor, áfonya és szamóca…

Tökéletes hely relaxálni, elmélkedni, újra feltöltődni. Vagy akár alkotni, kutatni az érintetlen természet és a vele harmóniában élő helyiek inspirálásával.

Ugyanakkor mélyen rejlő adrenalin löketet szabadíthatunk fel a sziklafalakon, kanyonokban és barlangokban, kajakkal vagy biciklivel; vagy nap mint nap új felfedezésekkel és izgalmakkal tűzdelt családi vakációt tölthetünk el amiből sem a hegyi levegő sem a tengerpart nem hiányzik.

Belepillanthatunk a tengeri öblök jachtkikötőjében a világ leggazdagabbjainak életébe ugyanúgy, mint ahogy megismerkedhetünk az évszázados hagyományokat ápoló hegyi pásztorok ódon házikóival és vendégszeretetével.

Érezhetjük a tengerparti pezsgést, karneválokat, a soha meg nem szűnő mulatságot, de el is csendesedhetünk, és az érintetlen természet ölelésében itt valóban átélhetjük a tökéletes harmóniát.

Kulinárisan kényeztethetjük magunkat helyi specialitásokkal, megismerhetjük a montenegróiak páratlanul nyugodt életét – s ha eléggé nyitottak és befogadóak vagyunk, talán ebből a harmóniából egy kis darabot konzerválhatunk is.

Montenegró mindenki számára kínál egy kis szeletet, ahol igazán azt érezhetjük, hogy megtaláltuk önmagunkat.

  • Geográfiai elhelyezkedés
  • Éghajlat
  • Történelem
  • Kultúra

Montenegró páratlan összessége a tengernek és hegyeknek. A gyönyörű kék vizet öblök, apró szigetek, sokszínű strandok törik meg, a partvonal fölé pedig azonnal fehéres-szürkés hegyvonulatok emelkednek. Hihetetlen sokszínűség jellemző parányi területen.
Az ország belsejében található magas hegyek meredek hegyoldalaikkal és szakadékaikkal övezve monumentálisan őrködnek az ország felett. Köztük a kanyonokban gyors hegyi patakok csörgedeznek, titkos, rejtett barlangok húzódnak, eldugott vízesések zuhognak, kristálytiszta helyi tavak terülnek el. Nem hiába vonzzák a természeti csodára éhes kalandorokat és kisgyermekes családokat ugyanúgy, mint a már sokat látott biológusokat, ornitológusokat, geológusokat is.

Az Európa legdélebbi fjordjával (Kotori-öböl) büszkélkedő ország az Adriai tenger délkeleti részén helyezkedik el.
A kis országot zömében a Dinári hegyvonulat bércei uralják - az ország neve is erre utal: Fekete Hegy.

Fővárosa: Podgorica.

Határai:
Délnyugaton az Adriai-tenger, nyugaton Horvátország, északnyugaton Bosznia-Hercegovina, északkeleten Szerbia, keleten Koszovó, délkeleten pedig Albánia határolja.

Domborzata:
Az ország európai viszonylatban ritkán lakott. Ez főként a zord, sziklás domborzati viszonyai miatt van így. A sziklacsúcsok nem ritkán szinte merőlegesen nőnek ki a földből és törnek az ég felé. A Dinári-hegység magas vonulatai a tengerparttal párhuzamosan követik egymást. Észak-déli irányban sorrendben: a Njegoš, a Golija, a Durmitor, a Ljubisilja és a Javorje, ettől délre az Orjen, a Lovćen, a Maganik, a Sinjajevina, majd a Komovi-hegység és a Prokletije, valamint a Rumija. Az északi vonulatok egyúttal a Dinári-hegység és egész Montenegró legmagasabb csúcsai. Központi hegymasszívuma a Durmitor, Montenegró legmagasabb pontjával, a Bobotov Kuk (2523 m) csúccsal. Síkvidék igen kevés akad az országban, mindössze a Shkodrai-tótól északra, illetve a Nikšići mezőségen található nagyobb összefüggő sík terület.

Vizei:
A tengerpati szakasz hossza Horvátország és Albánia között. 260,2 km hosszú, melyből a szárazföldi part hossza 249,1 km, a szigetek partvonalának hossza: 11,1 km. A tenger gyorsan mélyül, az Adria legmélyebb pontja Montenegró partjai előtt található, 1280 m.
Az ország, sőt, a Balkán-félsziget legnagyobb tava a Skadari tó, amely átnyúlik Albániába. A tavat főként a Morača folyó, valamint több, a tófenéken fakadó karsztforrás táplál. Az ország folyói közül a Moračan kívül a Lim, a Tara és a Piva. Közülük a Tara és a Piva a Durmitor Nemzeti Park területén folyik át. Az idegenek számára talán a Tara a legismertebb. Vadregényes kanyonja ideális hely az extrém sportok kedvelőinek.

Montenegró éghajlati viszonyait három zónára lehet osztani a földrajzának megfelelően.

Tengerparti klíma

Egy keskeny csíkon az Adriai tenger partján Herceg Novitól a Bojana folyóig van a mediterránzóna. A nyarak hosszúak, szárazak, a tél rövid és enyhe. A napos órák száma 2500. Extrém adatai Ulcinjnak vannak, mintegy 2700 napos óra évente. A tengervíz is felmelegszik 26 - 27 °C-ra. Júliusban átlagosan naponta 11 órát süt a nap. A víz hőmérséklete már májustól kedvező és az marad október közepéig. A bátrabbak már-már tengerbe mártózással köszöntik a májust, és októberben is megfürödhet a tengerben, aki nem csak a nyári, meleg tengert szereti. 



Kontinentális klíma

Montenegró középső részén a közép hőmérséklet júliusban 26 Cº körül van. Az eddigi abszolút maximum 40 °C. A Bojana folyó völgyéből, a Szkadari tavon és a Morača folyón keresztül érkezik a forró levegő Podgoricába, ezért ez a volt Jugoszlávia legmelegebb városa. A januári közép hőmérsékletek 5 °C körül van, a legalacsonyabb -10 °C. Hirtelen időjárás változásra is számítani kell. Hőmérsékleti szélsőségek is jellemzik a középső területeket.



Hegyvidéki klíma

A nagy hegyek vonulata a Piva folyónál kezdődik. Átlagos magassága a hegyeknek 1700 méter. A csúcsok pedig elérik a 2000 métert. A hegyekben a szubalpesi klíma uralkodik, hideg havas telekkel, hűvösebb nyarakkal. Az időjárás hirtelen változik meg ezen a tájon. Télen nem ritka a -20 °C, -30 °C-os hőmérséklet. Míg a tengerparton és a Szkadari övezetben ritkán esik hó, addig a Durmitorban elérheti az 5 métert is! Az alacsony kipárolgás miatt a hó megmarad májusig, de megesik, hogy egész évben nem olvad el – ez az örök hó birodalma.

Bár fiatal az ország, történelme mégis hosszú időkre nyúlik vissza. 

Az első leletek a paleolitból valók. Illír törzsek élet itt i.e.500-tól i.e.200ig. Utána a rómaiak fennhatósága alá került ez a terület, mely időszakról még ma is több város megmaradt. A hatodik századig bizánciak uralták, majd jöttek a szlovének. Ők honosították meg a katolikus vallást.

 A szláv törzsek a helyi romanizált illír lakosság maradékaival keveredve az ország területén létrehoztakegy független fejedelemséget Duklja néven a 10. században, amit 1077-ben VII. Gergely pápa független államnak ismert el azzal, hogy uralkodójának koronát küldött.
Duklját később a Bizánci Császárság elfoglalta, és a területen több megyét hozott létre; ezek a megyék együtt alkották a Császárság Zeta nevű provinciáját.

A 12. század végétől a 15. század közepéig Montenegró mai területének nagy része a szerb állam (Rakša) részét képezte.

Ezután újabb rövid független korszak következett, majd az Oszmán Birodalom elfoglalta a terület nagy részét. A helyi kultúrára ez a korszak erősen rányomta a bélyegét. A mai napig érezhető mind vallási, mind kulturális, zenei, mind gasztronómiai értelemben a török uralom.
A crna goraiak (montenegróiak) azonban ebben a korban is jelentős önállóságot vívtak ki maguknak harciasságukkal. Ekkoriban Montenegróhoz mindössze a Cetinje és a Rijeka Crnojevica tartozott, kb. 200 km2-nyi területtel.

Montenegrót 1878-ban a Berlini Kongresszuson ismerték el független államnak, és a nagyhatalmak támogatásával jelentősen megnövelte területét.
1910-ben Nikola fejedelem kikiáltotta a királyságot és ő lett az ország első királya. (Az ő palotája található Bar-ban, amiben jelenleg helyismereti múzeum működik.)

1916-ban a király elvesztette hatalmát, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elfoglalta az ország területét. A központi hatalmak veresége után 1918. november 13-án az osztrák haderők helyére szerb csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyűlése nyomásukra kimondta a Petrović dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását Szerbiához. 1918. december 1-jén kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását, melynek Montenegró is része lett.
1929-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Jugoszlávia néven szerveződött újjá, s ebben az államalakulatban megszűnt Crna Gora (Montenegró) belső önállósága: területétén az úgynevezett Zeta bánságot hozták létre.

A II. világháború során 1941. áprilisában Montenegró olasz megszállás alá került. A háború végeztével a Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom irányítása alatt egyesítették a jugoszláv (délszláv) területeket. Montenegró 1991-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának egyike volt. Jugoszlávia szétesése után 1992-ben létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak. 2003-ban ez átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé, amely a két állam laza szövetségén alapult.

2006. május 21-én, az EU-val három évvel korábban aláírt átmeneti egyezmény menetrendjének megfelelően népszavazást rendeztek arról, hogy Montenegró továbbra is része legyen-e Szerbia és Montenegró államszövetségnek, vagy függetlenedjen tőle. Az Európai Unió 55%-os küszöbhöz kötötte a montenegrói függetlenség lehetőségét. A referendum eredménye szerint a montenegrói lakosok 55,5%-a szavazott a Szerbiától való függetlenségre. A különválás hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe. Az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsa 2006. június 12-én elismerte Montenegrót független államként.

Montenegró a természeti adottságait kihasználva jelentős figyelmet fordít a turisztikára. A 2010-es évek legelején az ország a turisztikai szempontból legdinamikusabb régiónak számított a világon.

Az ország életében ahogy váltakoztak az egymást követő korszakok a paleolit kortól a bronzkoron majd a reneszánszon és a barokkon át egészen a mai modern korig, mindegyik otthagyta a nyomát Montenegró kultúráján. Mindemellett az országot a történelem során különböző irányból érkező hatások érték. Sok fajta hódító nép érkezett, felépítették a kultúrájukat és tovább álltak. Az utókornak így apró területen rendkívül gazdag és nagyon változatos kulturális örökség maradt fent, amire a montenegróiak büszkék is.

A harcos múltból származik és nagyon mélyen gyökerezik a mai napig a helyiek számára fontos emberség és bátorság eszméje. A régi idők csatáiban nem volt helye a megfutamodásnak: inkább halálukig harcoltak, mint hogy fogságba essenek, mert annál nagyobb szégyen nem volt. A mai napig nagy tiszteletet érdemel az, aki a bátorság, a méltóság, az alázat és az igaz ügyért való kiállás erényeit gyakorolja.

Montenegróban izgalmas elegyet képez a civilizációk találkozása a legrégebbi idők óta. A térség két világ találkozásának határa: a keleti és nyugati kultúra, felfogás és vallások találkozása.
Az országban megtalálható mindkét világ kultúráinak nyomai: Velence, az iszlám, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia hatása is.

Az ország lakossága a történelméből kifolyólag vegyes: jó néhány nép él együtt ezen a kis helyen.

Lakossága montenegrói, szerb, bosnyák, albán, horvát és egyéb nációkból áll. A beszélt nyelv főként a szerb, majd a montenegrói, bosnyák, albán és szerb-horvát. Azonban a szerb, a montenegrói, a bosnyák és a horvát nyelvek gyakorlatilag azonos gyökerekkel rendelkeznek, olyannyira hasonlóak, hogy felfoghatók különböző tájszólásként is.

A helyiek körében nagyon fontos a család intézménye. A családi/vallási ünnepek és megemlékezések kiemelt fontosságúak a helyiek életében. Egy-egy ilyen összejövetel valóságos közösségi ünnepet vagy összejövetelt jelent.

A vallási élet is visszatükrözi a történelmi korok hagyatékait. Aki spirituális feltöltődésre vágyik, annak minden adott Montenegróban. Országszerte kolostorok találhatók az évezredes múltúaktól kezdve egészen a modern időkig. Van amelyik szigeten áll, van amelyik hegycsúcson, van ami sziklába vájva. Találhatunk katolikus szentélyt, ortodox kolostorokat és iszlám dzsámikat is.
A sokszor már szinte megközelíthetetlennek tűnő helyeken álló kolostorok tökéletes harmóniában az őket körülvevő érintetlen természettel olyan spirituális atmoszférát sugároznak, ami magával ragad minden embert vallási hovatartozástól függetlenül.

A tengerparti régió különösen jelentős monumentális vallási épületek tekintetében. Főleg a velencei építészet dominál náluk, mint a Szent Tryphon katedrális, a több mint 800 éves Szent Lukács bazilika, a Gospa od Škrpjela sziget temploma a Savina kolostor és egyebek esetében. Cattaro (a mai Kotor) ősi városa szintén kiváló példája a velencei építészetnek. A legkoncentráltabb módon itt található meg a kulturális és művészeti sokszínűség, ezért az UNESCO a kulturális örökségek listájára is felvette Kotort.

A bizánci építészet hagyatékát leginkább az ország belsejében lehet fellelni.

Az ország kulturális sokszínűségének köszönhető, hogy a helyiek érzékenyek és befogadók a művészetek iránt is. Számos nagy világhírű művészt adott az ország.

Ország szerte kulturális, művészeti és gasztronómiai fesztiválok színesítik Montenegró mindennapjait egész évben.

Kiemelt Szállások

Aktuális események

Információ

Szállásadóknak

Szálláshirdetéseit bankkártyával is fizetheti
Borgun hf. pénzügyi partnerünk segítségével:

Csatlakozz hozzánk!

    

Feliratkozás hírlevélre

Iratkozz fel a legfrissebb
eseményekért és információkért!

Copyright © 2015 MontenegroDirekt
A weboldal az Európai Unió
támogatásával valósult meg.